Bulizz Velem!

Igazából megvallva nem jellemző rám, hogy Hajdúnánás szívébe vetem magam, hanem inkább Tiszavasvári felé veszem az irányt. Sokan nem értik miért, de bevallom... én se nagyon. Talán mert a nyaram inkább oda húzott, ismerősök, haverok miatt. 

Gyorsan leírnám az előnyöket és hátrányokat, ha nem baj. Ha Vasváriba mennél, mindenképpen az il'Padrinonevezetű „bárt” ajánlom, mégpedig azért, mert igényes hely, igényes emberekkel és jó fej személyzettel! :'D Van még lehetőséged Havannázni. Na most, az se rossz hely, de biztos vagyok benne, hogy régen jobb volt. Most már eléggé lepukkant 400-500 forint a belépő, azonban a Padrinoba veszel egy kártyát év elején (500Ft) és aztán korlátlanul mehetsz, semmi belépő. (Ez megszűnik sajnos) A Havannába talán olcsóbb a szeszes ital, és nagyobb a hely. Nyáron érdekes Padrinozni, mivel pincébe van... hatalmas a hőség! Na most már ideje rátérni a témára--> Sound Flash!

Ez egy buli, Hajdúnánáson van és most is furcsállom a dolgot, hogy odakeveredtem. Az egész úgy kezdődött, hogy Vágási-Kovács Péter alias Panel Péter születésnapját ünnepeltük és tervbe volt véve, hogy később felnézünk a városba. Tudtuk nagyon jól, hogy van ez a buli, de eleve érdekesen hangzott, hogy a Művházban lesz. Azt hittem lesz egy rakás 14-15 éves egy csomóba... hát egyáltalán nem. Az is meglepő volt, hogy nem a nagy teremben, hanem az előtérben volt a buli és még jobban meglepődtem, mert nekem úgy rémlett az egy elég kis „folyosó” ám ezek szerint nagyon elnéztem anno. Kényelmesen elfért mindenki. Elég sokan voltunk, a díszlet is elég jó volt, a sörről ne beszéljünk mert az volt az este legrosszabb pontja. :D Szóval Peti, Norbi, Rat így négyen elkeveredtünk erre a bulira és hát egyikünk se csalódott. Jó volt a DJ, jó volt a hangulat, sok-sok ismerős aki nagyot nézett mikor megláttak engem „Bence!!! TE ITT ?” :O Osztálytársakkal is ütköztem, olyanokkal akikről nem is tudtam, hogy belevetik magukat az éjszakába. Most Pénteken ismét kezdődik a PartyTime! Sound Flash Round II. :) Majd nyilatkozok.

Ideje beszélni arról, nálunk hogyan is telik egy este. Elsőnek is felkészülünk a hét végére, ez azt jelenti, hogy már a buliból hazafele jövet azon agyalunk, hogy is fog zajlani a következő esemény. Vannak bátor "hirós" 

emberkék a csapatba, akik kijelentik "Nem megyek jövő héten" -"Többet nem jövök vasváriba" de aztán valahogy még is ott ülnek a vonaton. Miért is beszélek többes számban ? Petiről van szó! :D Van persze olyan szlogen is "Nem rúgok be ma" -"Nem iszom több sört" de ezeket már megszoktuk. Na szóval, ugyebár elterveződik a következő buli, egész héten az a téma, mint lesz, hogy lesz. Akad h buli előtt elmegyünk Debrecenbe vásárolni 1-2 új ruhát, csak a pofa kedvéért.Aztán a gyötrő iskolanapok után ránk köszönt a Szombat (Vasváriba Szombaton van buli Nánáson Pénteken) megy készülődés, göncök hada az ágyon, szülőtől pénz kérés *-* és indulás. Ha jönnek a lányok, akkor Times is jön, ez alap és ha jön Timi, akkor meg kell beszélnünk mikor is találkozunk.A helyszín a körforgalom, de egy gyors jó tanács. Ha egy lánnyal beszélsz meg egy időpontot, tegyük fel 8 óra, arra még számolj rá + 30 percet így nem kell sietned sehova. Először volt talán vagy másodjára, hogy Timessel mentem a vonathoz és annyit késett h frankón szaladni kellett, nehogy lekéssük a vonatot. Az úgy nézett ki, hogy Timi bökdösött h az előttünk lévő csoport már fut, mi meg így egymásra néztünk és hajrá. Van olyan verzió is, amikor alapozunk bulizás előtt, ez vagy Petiéknél, vagy Ákoséknál, nagyon ritkán Nálunk történik. Ittunk mi már mindent, Pezsgőtől kezdve Vodkáig... vagy Pálinka.. fúhh bennem van az az illat, vagy nevezzem már szagnak!? Elérünk a vonathoz ami 20:50kor indul. Beérünk vagy Vasváriban , vagy Egyházerdőnél szállunk le.

Ha az első megállónál, akkor hallgathatjuk igen csak sokáig a Parti Arc-ot by SP... de ebben az esetben by Reni, ami iszonyatosan fülrepesztő és idegesítő (Bocs Reni :d) Végre megérkezünk a csapat általában ketté oszlik, mi a Padrinoba megyünk tovább inni, a lányok a Barlang nevezetű helyre ami inkább a rock stílusát uralja, bár a pia tényleg olcsóbb.  A nagy ivászat során megy a sztorizgatás is, ezt az űrt Peti tölti ki nekünk, aztán csatlakozom hozzá így egész szép történetek vannak kialakulóba. Általában nem viszem túlzásba az ivást, persze volt már pár alkalom, hogy eltúloztam a dolgot és belekóstoltam a hideg éjszakába a padon, de persze nem egydül <3 :D Petinek van egy állítása a "Kurvázás" ami sajnos nem felel meg a szó sajátos értelmének. Itt nála csak annyit jelent, hogy elmegyünk a térre és keresünk lányokat akiket befűzhetünk (befűzhetnénk) de valamiért sosincs ott senki. Sajnos Tanár Úr olvassa ezeket a bejegyzéseket szóval itt vége is a "kurwázásnak".

Egész nyári szünetben 1 bulit hagytam ki, amikor Belgiumba voltam, szóval lenne pár érdekes eset. Általában hatalmasakat buliztunk, táncoltunk, csak egy baj van. Ugyebár pincében van a Padrino, szóval elég nagy ott a hőség. Hatalmas buli volt, mikor véget ért a meló Tedejen és a DJ-vel bemondattuk h "Vágási-Kovács Péter ne búsuljon mert kirúgták a munkahelyéről, mindjárt vége a nyárnak bulizzon!" :D a születésnapomon is nagy volt a pörgés, mindenki sikít, ugrál, pacsi, ölel, ujjong <-- jó érzés volt ;) Vissza fele út úgy néz ki, hogy fél 5kor indul a bagázs és ha szerencsénk van el is érjük a vonatot, volt már rá példa, hogy nem. (Szilveszter, de ez majd másik bejegyzés) 

 Akik szeretnek bulizni, és szeretik a hatalmas zenének, azok biztosan látták már aBerlinCalling című filmet, amely talán az egyik leghíresebb DJ-ről szól, Paul Kalkbrennerről!Ajánlom figyelmetekbe!

Egy fiatal rendezőről van szó, aki berliniként nem is nagyon vonhatta volna ki magát a korosztályával együtt felnövő dj-kultúra világából, az elektro-partik, a hajnalig tartó táncolás, az "utazás mozgás nélkül" élmények hatása alól, ami nemcsak egy új zenei stílust jelent, hanem sokkal többet. Ez a zene és életforma egy bevált módját adja a fiatal évek eltöltésének, a hétközbeni munka után szombat esti hosszú kimenőnek, ahol ismert dj-k zenéire lehet órákon keresztül kisebb kilengésű mozgással táncolni. Ez a techno-acid-trance-stb. kultúra is létrehozza a maga elitjét, és itt is vannak egyszerűbb formák, de a lényeg, hogy ez egy külön stílus és világ, a 2000-es évek trendje.

Paul Kalkbrenner egy valódi dj, mármint a filmben nem véletlenül ő játssza el a főszereplő dj-srácot, mert ő tényleg ebben él, és a film nagyon jó zenéjét is ő készítette. Paul egy befutott dj-t játszik (ez idáig még lehetne saját maga is), Icka-t, akinek az életét a zenéjén kívül a helyes és jófej barátnője, az utazások és a drogok töltik ki (itt már elválik a főhős és a színész útja). Bár a nézők nagy része nem ismer közelről dj-srácokat, ez nem gond, mert a film képes teljesen ismerős és átélhető helyzeteket bemutatni, olyan közvetlen hatással, mintha velünk is hasonlók estek volna meg. Ez az egyik legnagyobb erénye a filmnek, ez az egyszerűség és közvetlenség, ami lehámoz minden feleslegeset a dj karakteréről, a sztárság felől a hétköznapiság felé tereli Icka alakját, és így jobban megismerhetjük őt. 

A történet annyira nem szerteágazó, tulajdonképpen megmarad "a drogok rosszak..."- témakörénél, vagyis annál a helyzetnél, hogy Icka komolyan veszi az életét és a zeneszerző munkáját, de ehhez az életmódjához és az alkotáshoz szüksége van mindenféle drogokra, és ezek a drogok nem marihuána-szintű kábítószerek, hanem kemény parti-drogok. Látjuk, hogy próbál meg valamilyen biztos alapot adni a művészi életének (amit praktikusan egyébként Mathilde kordinál), és hogy lavírozik a szabad-elengedett-fiatal-bulizós életstílus és a drogokban elszállt, csak dílerekkel és lepukkant csajokkal barátkozó, elszigetelt életvitel között, amelyek közt egyébként csak hajszálvékony a határ. Bekerül egy klinikára, ahol a doktornő elkezd érdeklődni iránta, de ebből csak az jön ki, hogy izgulhatunk érte, az önkéntes bevonulásából ne legyen egy kísérletezés, ahol a doktornő megfigyelheti rajta a gyógyszerei hatását. 

Ezt az izgalom-vonalat nem bontja ki a film, helyette inkább kissé csapongunk, Icka ki-bemászkál a klinkáról, Mathilde-től is egyre jobban távolodik, és egyre jobban kezd lefelé csúszni a lejtőn. Nyilvánvaló, hogy a drogok okozzák a bajt, és az is kiderül, hogy Icka a trendi életmódjával, művészi munkájával és egyebekkel együtt is észrevétlenül drogossá vált, aki lassan nem tudja megállítani az élete lerombolódását. 

Ez lesz a menet: Icka próbálja befejezni az új albumát, miközben már szinte senki sem áll mellette, a kiadója és a barátnője is szakít vele. Itt kellene jönnie valamiféle "megvilágosodás-félének", valami belső hatásnak, ami miatt Icka képbe kerül, ráérez a jó pályájára, és rendbe rakja a dolgokat. Ezt kihagyjuk, helyette az lesz, hogy főhősünk egyszerűen leér a gödör legaljára, és utána már csak felfelé indulhatnak el a dolgai. Tény, hogy jobban is meg lehetett volna írni a forgatókönyvet, de Hannes Stöhr a jelek szerint nem a gördülékeny dramaturgiára figyelt, hanem a főhőse személyiségére, arra, hogy Icka tehetséges művész, aki érzékeny és bizonyos szempontból védtelen a világ dolgaival szemben (remekül van megírva Mathilde szerepe is, aki folyton rendbe rakja a szerelme és munkatársa életét, és Rita Lengyel remekül játssza el), és csak akkor működhet az élete, ha másokat is beenged a világába. Úgy, mint amikor az új számait mindenképp be akarja mutatni a partikon, hogy lássa a közönség reakcióját, úgy kell bíznia másokban és bírnia a hozzá közellevőket (ide tartoznak a klinikai betegek is, illetve az ott dolgozó fiatal srác, aki a rajongója, és akit ezért jól kihasznál). 

Nézhetnénk úgy is a történetet, hogy egy rosszul sikerült egy hét sztorija, ami aztán elmúlik, de ennél azért többról van szó, a film tapintható közelségbe hozza a parti-világban élők életét, a némileg kiszámítható működéseket és egy fiatal német dj életvitelét. Nincs kétségünk afelől, hogy a 38 éves rendező maga is jól ismeri a berlini dj-világot, és hogy a főszereplő színész is tudott hova nyúlni, amikor Icka-t személyisítette meg, ami jó, mert ettől még valódibb lett a film. 

És nemcsak a film, hanem a zenéje is jó, amit egyszeri meghallgatás után is mindenhova magaddal akarsz majd vinni..

forr:cspv.hu

Szeretettel köszöntök mindenkit a Blogomon. A Blog azért készült, hogy megmutassak magamból egy darabot. Elkalauzollak benneteket néhány kiemelt hétvégémba, amelyek vagy jól, vagy borzasztóan rosszul sikerültek. 

 Általában drága osztálytársaimmal megyek bulizni. Ami vicces, hogy sose a saját városomba bulizok. Igen gyakran megyünk Tiszavasváriba ahol 2-3 hely közül választhatunk. Van a Havanna, ahová régen jártam. Ez a hely nem túl színvonalas már, eléggé a kopottas hely és elég igénytelen. A másik hely a Kávé Ház, ahová szintén nem járok. Oda inkább a 20-30 évesek járnak, nekik pont meg is felel a dolog. Ahová mi járunk, az il Padrino. Pár hete még ha vásároltál kártyát, bemehettél ingyen, most már belépőt kell fizetni. Ez a hely igényes, egy pincében található, van ruhatár, biztonságiak egy jó fej pultos. Eléggé odafigyelnek a 18+-os ital fogyasztásra, de ez nem mindig jellemző. Ha hétköznap tévednél be, az egész hely bevan rendezve bőr fotelekkel, amelyek 7végén eltűnnek és az egész átalakul tánctérré. Hátul a bárpult mögött van egy helység ami a buli alatt is bőr kanapékkal van megtöltve, azoknak akik inkább a társalgást választanák pihenőként. Erre a helyre is érvényes az "öltözz ki" kifejezés, ugyan is ha valaki alul van öltözve, netalántán melegítőbe óhajtana bejutni, egy fuxal a nyakába az sajnos nem fog menni. A DJ nem rossz, bár igen sűrűn változik ez a "poszt" így nem sok esély van megszokni a stílusukat. Az árak nem nyúlnak az égbe, bár persze van olcsóbb hely is vasváriban. Ha megéheznél ajánlom figyelmedbe a Trójai/falót vagy a Kávé házat. Általánosságba ennyit a szórakozó helyekről, így jöhetnek a sztorik.